Nem aki lomhán és sugártalan jő,
Az agyra gondot és a szívre gyászt hoz,
Nem az a csend borul le néha rám:
Koronás, hermelinpalástos…
Alkony szitál, és át az ablakon
A kora május zsongva leskel,
Kezedben izzó muzsikájú könyv,
Úgy állunk összehajló testtel.
És én a hangodon keresztül
Behunyt szemmel iszom a lelked.
És elhallgatsz. És ez a csönd.
A fejed a vállamra ejted…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése