Fölém hajol a bágyadt őszi este…
körém teríti bársonylepleit
mosolyogva a sötét égre csenve
az éj ragyogó kis lámpásait.
A sziporkázó csillagok között
lassan feltűnik a Hold kerekje,
megáll kissé a házaink fölött
az alvó tájat beezüstözve.
Az éjszaka ma újból elhozott.
Ágyamban hálsz, most karom átölel,
vágyam a tiéddel találkozott
s álmaim őrült, vad meséivel.
Karjaid most mohón körém fonod,
testem a testedhez hozzáfeszül…
érzelmek szorítják el a torkod,
szeretni vágyunk ily szertelenül.
Bejárod testem rejtett zugait…
csókoljuk egymást szenvedélyesen,
füledbe súgom szívem titkait
míg boldoggá teszlek szerelmesen.
Ágyékom lüktet, síkos és meleg.
Égő szád szomjas ajkamon matat…
vérem vadul száguld ereimben
tudva: közel a vágyott pillanat.
És itt a mindent elsöprő érzés!
Szerelmed egész az egekig emel.
Ezért a vágyó örök kísértés…
Ölelni oly jó! Hát szeretni kell!
Forrás: http://www.szerelmeslap.gportal.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése