Kezem sápatag, lankadtszárnyú madár.
Riadtan rebben, s elnyugszik ölemben.
Emlékszik még… új érintésedre vár,
lágyan megbújna forró tenyeredben.
Szemem tüzes smaragd. Őrzi tekinteted,
zöld tóként tükrözi vissza a mosolyod.
Magába zárt már rég. Elszöknöd nem lehet.
Szorítsd homlokomhoz gondűző homlokod!
Lelkem csapongó szél, mely utánad kutat,
vágyakkal terhes, sóvárgó fuvalom.
Téren és időn át megleli az utat,
s hozzád szegődik végtelen utakon.
forrás: http://lowoa.wordpress.com/category/harcos-katalin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése