Márki Zoltán: Ezer évig

Ezer évig szeretlek még,
idő, hajolj fölém,
ezer évig fogy, nő a hold,
csobban a fény,

a sziklamélyben meggyűl
a víz és elapad,
ezer évig úgy nézem,
hogy lélegzetem elakad,

a szél küllőivel
suhogva por száll,
ezer évig úgy tündököl,
hogy az a sors már,

ezer évig még
rejtelmek kozmosza
a tücsökzene, a
fű, fa, moha,

ezer évig szeretlek még
fölizzva, mint a kőszén,
remegve, mint levél
örömök őszén,

káprázatokban, mint mikor
a napba nézel,
megtelve illatokkal,
mint lép a mézzel,

ezer évig, eső,
kimosdatsz bűneimből,
kardot rántsz, villám,
hogy megfossz gőgjeimtől,

még ezer évig,
ezerig még, világ,
játszik szíved
szívemmel, nem tovább,

csak ezerig
szeretlek így.

(Forrás: A megmérő idő 308-309. - Sepsiszentgyörgy, Castrum Kvk., 1996.)