vasárnap

Harcos Katalin: Talán...



Susogó csendű selymes sötétben
valami feldereng a messzeségben.
Talán csak szemed kékségét látom…
ragyogó fénye süt át a homályon.

Talán reményem ragyog fel szépen
álmom bódító kék tengerében.
Talán csak álmom andalít újra…
szeretsz talán már fölém borulva.

Talán kényeztetsz szerelmes szókkal
incselkedőkkel, kedves-bohókkal,
talán csókolsz majd, perzselő csókkal,
s talán felszakad bennem egy sóhaj.

Talán megosztom veled világom
amit könnyebbé tehet az álom.
Talán velem vagy ezen az éjen
susogó csendű, selymes sötétben…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése